Veszélyhelyzet

Szolgálati terület: 
Budapest - Központi Iroda

Veszélyhelyzet mindig van. Azonban most központi téma, mert ráfókuszálunk a vírusra, mely végzi a küldetését, fertőz, sokakat levesz a lábáról, nem keveseket pedig megöl.

Mivel nincs ellene szer, vakcina, így a legelemibb módon igyekszünk távol tartani magunktól a vírust, egymást kerüljük, hisz a láthatatlan kór nem vehető észre, hol munkál, de ragad akaratlanul. Tehetetlenek vagyunk. Pedig a szuper technikák korában a videokamerák felbontása már szinte nem ismer korlátokat, észlelik és rögzítik, amit látnak. Egy percen belül látjuk, tudjuk, ha a föld másik felén valami rendellenesség történik, most viszont azt sem tudjuk, hogy a múlt hét óta fertőzöttek vagyunk-e, vagy nem. Nagyon szokatlan magatartást követel tőlünk a járvány fertőző veszélye. Elszántságot, fegyelmezett cselekvést, kényelmetlenséget.

Hit kell, még a védekezéshez is. Hinni, hogy ha nem teszem ezt meg azt, akkor talán nem leszek áldozat. Olyan háború ez, amelyben az ellenség fegyvere nem látható, nem hallható, csak a gyümölcse biztos: megbetegít, és akár meg is ölhet.

A száz éve védelmi eszközként épített lövészárok ásása komoly erőfeszítés eredménye volt, és abban is jelen volt a kétség és a remény: benne el tudunk rejtőzni, ha a harcban nem éri bombatámadás, és ha kinézek, talán nem találnak el… Most embertársaimtól, barátaimtól kell elrejtőzni, így talán megússzuk a bajt, talán távol marad a fertőzés. És ha nem?

Van, aki mindent lát, mindent tud, és ura a helyzetnek. Tudja, ki éli túl, és ki nem. Megengedi a láthatatlan öldöklőnek, hogy ráébresszen bennünket, mennyire hiányos a képességünk, a tudásunk, mennyire ingatag a biztonságunk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva! Ki tud rajtunk segíteni? Ki fog rajtunk kegyelmezni? És pont nekem fog? A láthatatlan erők közül a Sátán, az élet ellensége nem fog, neki öröme van abban, ha öl, rombol és pusztít. Csak Isten az, aki meghallgatja az imáinkat, kiáltásainkat! Ő uralkodik a vírusok felett, az öldöklőket legyőzte és kegyelmez nekünk! Már kegyelmet adott, amikor meghalt Fia, Jézus Krisztus értünk a kereszten. A benne hívőnek életet adott, elvehetetlent, örök életet. Benne nincs félelem, mert „a hit kiűzi a félelmet”, vele csak élni lehet!

„Jó megadással várni az Úr szabadításáig!” Nem kétséges a szabadítása. Az életre, vagy az Életre. Nem is tudom, melyiket válasszam? Még ezt sem én döntöm el! Az élet ura az Élet ura, Ő dönt. Mivel Ő a benne hívőknek kegyelmezett, ezért békességünk van általa! Ha nincs meg ez a bizalom és békesség bennem, akkor itt az ideje, hogy átadjam neki az életemet – átadjam neki a szívemet –, hogy megajándékozzon az Élettel. „Aki hisz, annak örök élete van, aki nem hisz az Ő nevében, már elkárhozott”. Nem mindegy, hogy a vírus koronáz meg, vagy Isten adja az Élet koronáját. Ezt a különbséget most könnyű érzékelni.

Mit teszel? Imádkozz! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és én nyugalmat adok a szívednek!” Ha megteszed, megvalósul szívedben az imádságban kimondott (behívott) befogadásával, aki ekkor így köszönt téged: „Békesség!” – és ettől kezdve „erősségem énnekem az Úr Jézus!” Így legyen!

Hála Neki! Vele a járvány túlélése is Élet! És Békesség!

Szeretettel kívánom: Kovács Zoltán

Languages
Menedék Hírlevél

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tartalom átvétel
Aktuális hírlevél
Belépés
Tartalom megosztás
Tartalom átvétel